2022. év elején egy gyors és merész döntést hoztam: jelentkeztem Dr. Buda László Ultrarövid terápiás konzulens képzésére, amire ma, több mint másfél év távlatából is büszke vagyok.
A képzés nagyon sokat adott a hosszú ideje, és vélhetően az életem végéig tartó önismereti munkámhoz, a szakmai fejlődésemhez, és ahhoz, ahogyan a különböző (személyes és szakmai) kapcsolataimban jelen vagyok.
A képzés második felétől gyakorló konzultációkat tartottam. Sokat. Sokféle eredménnyel, és rengeteg tanulással. Ebből két gondolatot emelek ki:
- Megtanultam, megértettem és többször is megéltem, hogy a legtöbbet akkor tudom adni, ha a konzuláción teljes és nyitott szívvel, elfogadással és szeretettel, flow állapotban vagyok jelen.
- A belső gyermekkel való találkozás az egyik legfontosabb és legerősebb eszköz, amit az Ultrarövid terápiás konzulensi munkámban használhatok.
Egy meghatározó gyakorló konzultációs élmény
Egy olyan klienssel (itt most legyen a neve Sophia) régről ismerjük egymást, dolgoztunk együtt.
A „Mesélj egy kicsit arról, ami most neked a legfontosabb!” felkérésre szótlanul a telefonjához nyúl, elindít egy videót, átadja, hogy nézzem meg, miközben ő könnyekben tör ki.
Megrémülök. Mi ez? Mit fogok ezzel a helyzettel kezdeni? Aztán győz a higgadtságom és a kíváncsiságom, elkezdem nézni a videót. Közben további kérdések pörögnek az agyamban. Ezt most miért? Mi ebben a személyes? Mi köze ennek egy UT konzultációhoz? Hogy lesz ebből értelmes munka?
Miközben nézem, megnyugszom, érzem, hogy Sophia sírása is csillapodik. OK. Kezdhetjük. Az UT konzultáció – első etapjában a kliens mesél, az én dolgom kapcsolódni hozzá és a történetéhez, hogy megtaláljuk azt a témát, amivel dolgozni fogunk.
Sophia mesél, mondja, csak mondja, ami benne van. Már nem izgulok, hogy mit fogok ezzel kezdeni, rá tudtam hangolódni a fájdalmára, és türelmesen terelgetem afelé, hogy megtaláljuk azt a személyes vonatkozást, ami miatt ez számára itt és most ennyire felkavaró.
Eljutunk a családhoz, mesél a nagymamáról, aki gyógyított a háborúban, és hordozta tovább az átélt fájdalmakat. Mesél az anyukájáról, aki orvos lett, orvosként sokat dolgozott, majd saját magáról, az 5 éves kislányról. Ez kis Sophia fél, mert egyedül van a problémáival, és képtelen lesz megoldani azokat, úgy érzi, hogy nincs eszköze, hogy szembeszálljon mindazzal, ami a külvilágból felé érkezik. Azt érzi, hogy neki ezzel pedig kell valami tennie, de nem tudja, hogy mit, és hogyan. Elveszett, támaszra, segítségre vágyik.
Dolgozunk az 5 éves Sophiával. Amint a kezébe adom a belső gyermeket jelképező párnát, azonnal magához öleli, és mély, hosszan tartó zokogás tör ki belőle. Percekig nem tud megszólalni. Engem egy furcsa érzés kerít hatalmába: elkezdek könnyezni, majd fokozatosan megkönnyebbülök, mintha az én vállamról is súlyos terhek olvadnának le. Eközben Sophia sírása is csendesül, felőle is könnyebbséget érzek. Bíztatom, hogy mindazt, amit most átélt, fejezze ki szavakban. Nehezen kezdi, érezhetően át kell törnie egy olyan falat, aminek talán eddig ő sem volt tudatában, hogy létezik, hogy benne van. És sikerül. Melegen, nagyon szép szavakkal, bíztatóan beszél a belső gyermekéhez. Biztosítja szeretetéről, s arról, hogy itt vannak ők egymásnak, s nem kell az 5 éves Sophiának egyedül, egyszerre megoldania a világ bajait. A konzulensi kiegészítés közben bólogat, én pedig közben azt élem meg, hogy az én saját belső gyermekemhez is beszélek, és ekkor megérzem, hogy Sophia megfogja a kezem. Egy fantasztikus kapcsolódás jön létre, amit ott csak átélek, örülök neki és hálás vagyok érte.
A konzultáció végeztével Sophiának igénye van még arra, hogy pár mondatban összefoglalja, amit megélt: örül annak, hogy ezzel a munkával Anyukáját és Nagymamáját is gyógyította.
A konzultációról ezt a visszajelzést kaptam:
„Nehéz volt a szívem, amikor Judithoz mentem. Nem történtek nagy dolgok. Mondott egy-két mondatot, kicsit átrendezte a szobát, és mégis, megtörtént valami. Onnan tudom, hogy ma, szembenézve ugyanazzal a helyzettel, már egészen más érzéseim vannak. Ki tudott mondani valamit, amit én nem. Ott volt mellettem egy történetben, amiben korábban egyedül éreztem magam. Én pedig meg tudtam élni valamit, amit akkor, ott kislányként nem tudtam. A múlt nem változott meg, de az, ahogy bennem él, amit belőle merítek, az igen.
Nem azonnal történt a változás. Akkor még csak azt éreztem, hogy felszakadt valami. De elindított egy folyamatot, ami még most is tart, és már látható az eredménye. Köszönöm!”
Lassan tudatosodott bennem, hogy igen! a belső gyermekkel való találkozások segítése az, ami miatt ezt a képzést nekem el kell végeznem! Korábban nem foglalkoztam a belső gyermekkel való találkozás témájával, de itt elkezdtem mélyebben beleásni a témába.
Várlak Téged is, keressük meg együtt a benned lévő belső gyermeket!
Bejelentkezés a kapcsolat menüpont alatt. Klikk ide!
