Niki esete
Niki azzal érkezett, hogy van valami, amit nagyon szeret csinálni, ami kapcsán sok pozitív visszajelzést kap, de ebből nem tud megélni, s kénytelen mellette olyan munkákat végezni, ami nem szeret. Érzi, hogy valami akadályozza abban, hogy az álmát elérje, s ezen szeretne változtatni.
Az interjú menetében megérkezünk a gyerekkorához, elmeséli, hogy túlféltették, nem engedték a többi gyerekkel játszani. Emlékszik a saját házuk kertjére, a hol rengeteg időt töltött, s a kerítésen túl volt a többi gyerek, akikkel nem játszhatott, nem tudta azt csinálni, amit szeretett volna. Ehelyett neki tanulnia kellett, erős elvárások voltak a szülők részéről.
A fogadóórában a szüleivel találkozott, amit követett egy találkozás a belső gyermekkel.
Ahogy a párnát magához ölelte, hosszú perceken keresztül csak sírt. Megrázó volt vele lennem ebben a helyzetben, amikor ilyen sok, mélyről felszakadó érzelmet élt át. Amit kifejezett, és szavakba öntött az „mindössze” annyi volt, hogy elismerte, hogy a kis Vikinek joga van saját magának lenni, a saját útját járni és megvalósítani az álmait. Mindezt nagy-nagy szeretettel, gyöngédséggel és bíztatóan mondta, hogy közben szinte tapintani lehetett a melegséget. A találkozás után rögtön nagyon nagy megkönnyebbülést érzett, amit még a konzultáción kis is tudott fejezni, a visszajelzésében pedig ezt írta:
„Két héttel ezelőtt voltam nálad, a terápia pedig több, mint egy hétig érezhetően dolgozott bennem. Az utóbbi, kb. fél évben jó sokat dolgoztam azon a témán, amit a veled való munka során is elővettünk, egészen mély rétegeket is sikerült fellazítani, de a tünetek nem szűntek meg, vagyis maga a probléma még megvan. A 10 napos meditáció, amin voltam augusztus végén, még jobban segített átdolgozni ezeket a rétegeket, így érkeztem hozzád. A terápiás alkalom azzal együtt, hogy nem először nyúltam ehhez a témához, nagyon intenzív volt, nagyon mély érzéseket hozott fel, és segített meglátni egy olyan összefüggést, amire eddig még nem figyeltem fel. Nagyon intenzív átélést adott nekem, még két héttel később is vissza tudom idézni az érzéseket, amelyek felbukkantak bennem, és a képeket, amiket láttam. Napokon keresztül ebben az érzésben voltam, és úgy éreztem, kaptam egy vezérfonalat a problémám megoldásához. Ezen túl azt is mondanám, hogy mindazt a munkát, amit eddig beleraktam a probléma megoldásába, összerendezte, egybe fogta ez a terápia. Különleges élmény volt számomra, nemcsak azért, mert mély meglátást adott, hanem azért is, mert sosem dolgoztam még magamon olyan technikával, ami egy alkalomból áll, és mégis ennyire komplex és kompakt – lehet, hogy nem ez az ide illő kifejezés, de annyira teljesnek és kereknek éreztem így, ahogy volt. Nagyon jó élmény volt számomra a te jelenléted is, biztonságban éreztem magam, és nagyon megnyugtató volt az egyszerre aktív és meghallgató figyelmed. Amikor nem tudtam szavakba önteni, ami bennem volt, és te segítettél, az annyira jól esett, adott egy olyan érzést, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal. Az is nagyon jó volt, hogy te érezted, hogy miben vagyok, és pontosan akkor szólaltál meg, amikor szükségem volt rá. Úgy tudtam eljönni tőled, hogy oldódott bennem valami, ez adott egy fizikai szinten is érezhető megkönnyebbülés érzést – mintha fogytam volna pár kilót, vagy leraktam volna egy nehéz hátizsákot. A meditációs kurzussal együtt segítettél nekem abban, hogy sokkal kevésbé lássam kilátástalannak a helyzetemet, és sokkal inkább a probléma megoldhatóságát lássam, vagyis ez a könnyedség érzés valamennyire megmaradt bennem, és úgy érzem, sokkal nagyobb lépésekkel tudok haladni. Nagyon hálás vagyok azért, hogy kipróbálhattam ezt a módszert, és azért is, hogy ezt nálad tehettem, nagyon köszönöm neked a segítséget, a szeretetteli figyelmet, és a megtartó teret!
Kívánom, hogy sok kliens távozzon tőled olyan megkönnyebbült szívvel és bizalommal telve, ahogyan én jöttem el!”
Andi története
Andit nagyon régóta ismerem, a családom szerint egyike a „corporate gyerekeimnek”. Még végzős főiskolás volt, amikor elkezdtünk dolgozni, azóta is rendszeresen vannak közös munkáink, nagyon sokrétű a kapcsolatunk: munkatársam, mentoráltam, fogadott lányom, és sok szempontból tanítóm.
Amikor megkeres, hogy elakadt, épp egy nehéz magánéleti helyzetben van. Az előző munkahelyéről eljött, egy darabig nem is akar dolgozni, jól érzi magát a feleség és anya szerepben. Édesapja azzal piszkálja, hogy hogy mikor fog már végre dolgozni, és ő maga is elhiszi, hogy egyáltalán nem természetes, hogy jól érzi magát otthon. Mintha két parancs lenne benne: maradjon minden így, ahogy most van és keress azonnal munkát. Ettől feszült, nem tudja, mit csináljon.
Egy szép konzultációban dolgozik a szüleivel, majd felteszem a tálcára a belső gyermekkel való találkozás lehetőségét is, amellyel él.
A konzultáció végén megjegyzi, hogy olyan volt, mintha a 10 éves fia lett volna itt, s neki fejezte volna ki a szeretetét, elfogadását.
A visszajelzésében ezt írta:
„Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, mert nagyon jól éreztem magam és szerintem most mondtam ki először hangosan azokat az érzéseket, sérelmeket, amik sok sok éve bennem voltak.
Nem mondom, hogy azóta a szülőkkel való viszony teljesen megváltozott, de azt biztosan állíthatom, hogy sokkal tudatosabban figyelek a kapcsolatra velük és könnyebben engedek el dolgokat velük szemben.
Talán ami a legnagyobb mértékben változott a találkozásunk óta, hogy elengedtem minden elvárást feléjük. A saját és a saját családom érdekeit tartom jobban szem előtt nem arra figyelve, hogy mit is szólhatnak mások. Ha valaki szeretne ehhez a családhoz tartozni, akkor tegyen érte és mi szívesen látjuk, de már nem én leszek az, aki erején felül tesz ezekért a dolgokért.
Bár a beszélgetésen csak a szülőkkel dolgoztunk, de hasonlókat fogalmaztam meg a húgommal kapcsolatban is. Viszont mikor megfogadtam, hogy én többet nem teszek a kapcsolatért, már másnap keresett és azóta szinte folyamatos a kapcsolattartás. Ez felettébb érdekes…
Ami még nagyon tetszett a foglalkozáson, az a hozzáállásod. Hiába ismersz már régóta, félretetted a régi információkat és teljesen bele tudtál helyezkedni ebbe a helyzetbe. Sokat beszélgettünk régebben is ezekről a problémákról, de úgy gondolom, hogy talán most láttál Te is komplexen bele abba, ami már évek óta nagyon frusztrált engem és vezérelt sokszor a nem jó úton.
Mégegyszer nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!”
Sorai elgondolkodtattak. Ott helyben a belső gyermekkel való találkozása volt az, ami megérintette, majd később arról számolt be, hogy hogyan változott a szüleivel, és húgával a kapcsolata. Mi köze lehet ennek a belső gyermekkel való találkozásnak?
Várlak Téged is, keressük meg együtt a benned lévő belső gyermeket!
Bejelentkezés a kapcsolat menüpont alatt. Klikk ide!
